EURÓPA VÁLSÁGA, AVAGY MIGRÁNS ≠ MENEKÜLT

 

A szüleimnek köszönhetően világlátott ember vagyok, akit mindig divergens és szabad európai gondolkodónak neveltek. Gondolkodásomat és eszmefuttatásaimat, továbbá építő vitáimat a saját meggyőződésem alapján formálom azt leszámítva, hogy, mint vallásos ember a keresztény-zsidó kultúrkör alapjait és értékeit feladni nem vagyok hajlandó, mert a sejtjeimtől a gerincoszlopomon át ez tart össze. Mindemellett tisztáznom kell néhány dolgot, ami a világunkat és kultúránkat veszélyezteti rövid és középtávon, a hosszúról már nem is beszélve.

Kezdjük azzal, hogy különbséget teszünk a Migráns és Menekült fogalmak között, mert sajnálatosan még a tanult emberek körében is összemosódik e két fogalom a propagandagyár kitartó munkája okán, amit nem vetek senki szemére, mert külső neutrális szemlélő senki nem tud megmaradni, akit érdekel a saját és családja jövője.

Kezdem az egyszerűbb és tényszerűbb fogalommal, a Menekülttel. A Menekült nem önszántából és egy jobb élet reményében hagyja el országát, hanem olyan belső vagy külső hatás következtében, amely veszélyezteti a saját és családja életét. Ne feledjük, hogy ez az Isten adta legerősebb ösztönünkből fakad, a túlélési ösztönből. Példának hozom a Holokauszt túlélőket, akik többen voltak, mint a koncentrációs táborok őrzői, mégsem lázadtak fel soha. Ennek oka nem az volt, hogy nem lettek volna alkalmasak rá, hanem az, hogy az agyuk egy dologra koncentrált robotikus módon: TÚLÉLNI.

Amikor a háborús övezetekből érkező emberekről hallom azt az európai politikai véleményt, hogy „életerős fiatal férfiak tömegei jönnek el, miért nem maradnak harcolni?”, akkor mélyen magamba nézek és felteszem a kérdést önmagamnak, hogy én mit tennék. A válaszom nem bonyolult: Ez nem az én háborúm, én nem akartam ezt, jöttek és elvették az otthonomat bombákkal, fizikai erőszakkal, túl kell élnem, túl kell élnünk szóval, megyünk.

A líbiai és szíriai háborút nem az ott élő emberek többsége akarta, mint változást, hanem leginkább a fejlett Európa tagjai (ENSZ BT 6498. ülés; 1973. számú határozat Líbiával szemben), első helyen Franciaország, továbbá Anglia (az USA támogatásával persze), melynek kézzel fogható oka legnagyobb valószínűséggel az olaj volt. Számomra döbbenetes, hogy annak ellenére, hogy egy unióba (EU) tartozunk, a mi választott vezetőinket nem kérdezte meg egyik ország vezetője sem. Akarjátok ezt, vagy megengeditek, hogy oda menjünk? Nem, a többiek csak próbáltak futni az események után! Ezeknek a kérdéseknek nem az ENSZ-ben vagy a NATO-ban kell első sorban eldőlniük, hanem kis hazánkban, Európában. Möszijő Sárközy és Miszter Cameron önös érdekből kezdtek el egy olyan háborút, amit meggyőződésem szerint az Európai Unió tagállamainak többsége nem akart volna, inkább lesütött szemmel tűrték és ezáltal cinkossá váltak. Ha tisztán csak a különböző nemzetközi egyezményeket nézzük, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy aljas módon történt mindez. Miután feltételezhetően egy a Franciák által pénzelt kis felkelés tört ki Líbiában (az „Arab Tavasz” farvizén), mely esetében a lázadókat azonnal legitimálták és felfegyverezték a politikai vezetők, majd megindították saját vadászgépeiket és lebombázták az akkori igazi legitim hadsereg állásait, ezzel előrevetítve az ország rezsimének bukását és annak súlyos következményeit, persze nem számolva velük, mert a pillanatnyi érdek úgy kívánta. Nem védem Kadhafit-t, mert tett szörnyűségeket! De miért akar Európai megreformálni mindent a saját arcára, amikor még a saját háza táján sem tud rendet tartani. Fogadjuk már el, hogy ezekben az országokban és kultúrákban olyan a politikai berendezkedés amilyen, és hagyjuk meg belügynek a nép változás iránti vágyát, akaratát (lásd Egyiptom). Innentől tudjuk mi történt és, hogy a háború átterjedt Szíriára. „A felkelők becsületesen vissza szolgáltatják majd a nekik adott fegyvereket”, mondta a francia vezető, ami persze nem történt meg, hanem kitermelte az ISIS kőkemény zsoldoshadseregének gerincét.

Számomra ez egyet jelent, méghozzá, hogy bűnösök vagyunk, mert tétlenül néztük végig, hogy két ország lakosságát lehetetlenítik el, ami kizárólag humanitárius kérdés innentől kezdve és semmi más. Ha még jobban magamba nézek, akkor azt kell mondanom, hogy Isten ellen tettünk, amikor nem az volt az elsődleges célunk, hogy az ott élő keresztényeket és zsidókat kimentsük, hanem a fanatikus muszlim hordák elé dobtuk őket és hagytuk, hogy Allah nevében lemészárolják őket, akik nem tudtak elmenekülni. Ezek az emberek nem migránsok, hanem menekültek és bibliai kötelességünk segíteni rajtuk! Nem értem és nem tudom elfogadni, hogy az európai vezetők miért nem teszik fel minden nap többször azt a kérdést, hogy Sárközy és Cameron uraknak mi a terve, hogyan és miből fogják európai társaiknak kifizetni az okozott károkat, országuk vagy pártjuk büdzséjéből? Miért is kéne Németországnak vagy Magyarországnak az ezen értelmetlen háborúkból származó költségeket viselniük? Viseljék és fizessék meg azok az árát a menekült hullámnak, akik előidézték fegyverrel és pénzzel, Németország pedig hagyjon már fel a II. világháborús bűnössége miatti vezekléssel és térjen vissza a normális értékítélethez!

Nekünk egy dolgunk marad, mint egyszerű embereknek: Isten parancsait követve segítünk azon embertársainkon, akik nem önszántukból kerültek ide és Menekültnek nevezzük őket.

Az eszmefuttatásom második része a Migráns kérdés. Ez jóval összetettebb, ezáltal bonyolultabb kérdés és fogalom, mint a Menekült. Az alapja az, hogy egy jobb élet reményében saját döntés alapján választ valaki új hazát. Európa, így a keresztény-zsidó kultúrkör legnagyobb kérdése az, hogy miért ide jönnek és, hogy, hogyan maradjunk fent? Miért nem a testvéri olaj államok fogadják be őket? Közelebb vannak, és a vagyonukból telne arra, hogy élhetővé tegyenek sivatagokat, ahogy erre számtalan példát láttunk tőlük (nem beszélve Izrael államáról, akik a semmiből hoztak létre egy élhető államot).

Az alapvető problémát az elkorcsosult Európában látom, mert úgy látszik, hogy elfáradt a több ezer éves világuralomba és elnyomásba, amit fent tartott hosszú-hosszú ideig. Vezeklés gyanánt felad minden alapvető értéket, amit Istentől és a tanításaitól kapott. Kötelességének érzi, hogy segítsen mindenkin bármi áron. Ezt persze kihasználják bizonyos európai országok politikai vezetői belpolitikai célokra. A Migráns téma mindenkit foglalkoztat és olyan Hitleri-Sztálini ellenségképet tud adni, ami elfedi az adott ország igazi problémáit, így a politikai elit nem is kell, hogy kényszerűen megoldja ezeket. Történelmi tanulmányaim alapján nagyon komoly hasonlóságot látok az I. Világháború előtti Európa és a mostani között az országok közötti viszonyok tekintetében. Az egység és a párbeszéd helyett pökhendi nagyhatalmak és nacionalizálódó kisebb vagy kevésbé erős nemzetek feszülnek egymásnak. A nagy különbség a két idősík között az, hogy Európa ma már nem nagyhatalom, ha példának vesszük Kínát vagy Indiát, továbbá a muszlim olaj országokat (Szaúdi Királyság, Emirátusok, Qatar, stb…). Most ők gyarmatosítanak minket „ügyesen”, és mint ahogy a kígyó behálózta Ádámot és Évát, ők is ezt teszik velünk. Ki-ki döntse el, hogy milyen komplex stratégia mentén teszik mindezt, garantálom, hogy nem fogja tudni, mert nem tudunk az ő fejükkel gondolkodni!

Minket, Európaiakat ma csak a materializmus, ezáltal a jólét Istentelen formája érdekel. Ennek rendelünk alá mindent, eltaposva a másikat és nem segítve egymást. Európán belül, szűkebb körben az Unión belül is gazdasági háborút vívunk egymással. Feladjuk a keresztény-zsidó kulturális dogmáinkat, karrierben gondolkodunk és a család szentsége elveszett. Ebből követezik, hogy elöregedünk, hogy nem reprodukáljuk kellő számban magunkat, és ez magában hordozza az elkorcsosulást, az érdektelenséget. Az átlag ember bele fáradt mindenbe, megkeseredett. Egybevéve: kihalásra vagyunk ítéltetve jelenleg!

Szeretném eloszlatni azon gondolatokat, amik mint jól hangzó összeesküvés elméletek hangzanak el rendszeresen, hogy mindez az USA és Izrael érdeke, és én még Oroszországot is ide veszem. Ha mi, mint Európa megszűnünk létezni, akkor ki marad nekik szövetségesnek egy olyan világba, ahol a földrajzi távolság, mint olyan megszűnt létezni. A telekommunikáció és a fegyverek mai valósága az, hogy a föld egy kis város lett, ahol bárkit, bármikor elérhetek, megtalálhatok. Az én véleményem az, hogy egy olyan hidegháborút vívunk, amelyben az egység nélküli és széthúzó európai államok könnyű célponttá váltak a világ keleti pénzes nagyhatalmai részére.

Minden rasszista gyanút visszautasítva eljátszom a gondolattal, hogy a gazdag fanatikus muszlim világ fejével gondolkodva, hogyan akarnék modern gyarmatosítást végrehajtani Európában. Pénzem van annyi, hogy az elkövetkezendő jó pár generációra kitekintve sem fogyhat el. A fejlett világban csak ez számít, tehát bármit elérhetek vele. Termőföldem nincs, amin élelmet tudnék termelni, vizem nincs, és kezdem elfelejteni, hogy mi is az a munka, hiszen más nemzetek népei dolgoznak helyettem. Ugyan meg tudnám teremteni mindezt, de van olcsóbb megoldás. A fejletlen világban csak én tudok rendet tartani, hiszen a vallás minket még összetart kő keményen és a vallási vezetőket én adom. Ők a vallás tanításait az én igényem szerint úgy magyarázzák félre, ahogy azt én akarom. Van egy öregedő és gyenge, ám nagyon jó adottsággal rendelkező kis kontinens, amit közép-hosszú távú (történelmi értelembe véve) befektetéssel meg tudok szerezni. Adok pénzt, mondjuk 1000-2000 Eurót per fő olyan embereknek, akik képesek lesznek eljutni odáig és nem fognak beilleszkedni. Kivárják azt, hogy mikor veszem át formálisan is a hatalmat és engem fognak szolgálni a vallás nevében. Ennek a kontinensnek az országai széthúznak, morális és egyéb értékeiket nem akarják az „embereimre” erőltetni a jogi berendezkedésük és a rosszul értelmezett liberalizmusuk miatt. Az esélyeim jók, miután a számításaimat elvégeztettem az Oxfordban vagy Sorbonne-on végzett közgazdászaimmal. És még egyszer mondom: a pénz nem számít.

Ezzel a játékelmélettel szeretném szemléltetni sebezhetőségünket. Véleményem szerint még egyszerűbben és keretbe foglalva ez azt jelenti, hogy halálos sebet még nem kaptunk, de ha nem változtatunk stratégiát, akkor fogunk. Nem is oly soká!

Európa miért nem helyben segít ezeknek az embereknek-népeknek, akiket Migránsoknak nevezünk? Persze nem a himi-humi európai gyarmatosító segítségekre gondolok, hanem ténylegesekre. Valljuk be, hogy jó ideig uralkodtunk ezen nemzetek felett és szipolyoztuk ki őket. Most fordul a kocka!

Számomra érthetetlen az, hogy egy Migráns család semmilyen integrációs folyamatra nincsen kötelezve Európában, csak néhány kirívó esetben (Franciaországban tilos a burka viselete). Nem mondjuk azt, hogy ha itt akarsz élni, akkor ezeket a dolgokat be kell tartanod, így kell élned. Ha nem tetszik, akkor pedig haza kell menned! A vallásszabadság és az emberi jogok nevében mindent lehetséges megtenni itt nálunk. Ha ez így van, akkor tegyük ki a „Lehetőségek Kontinense” táblát és mindenki maradjon csendben és tűrjön! Ha viszont nem így gondolkodunk, és végre úgy döntünk, hogy nem adjuk fel önnön magunkat, akkor zárjunk össze sürgősen és tegyünk az értékrendszerünk fenntartásáért.

Ez számomra azt jelenti, hogy mindenki leül egy asztalhoz – ironikusan azt is mondhatnám, hogy valami rémlik, mintha az adónkból fenntartanánk olyan intézményeket, mint Európai Parlament és Európai Tanács – és egyezségre jutunk a megoldás tételeit tekintve. Ez lehet két hét, hat hónap egy év, persze minél hamarabb annál jobb! De ha ez nem történik meg, akkor minden kiskirály el fogja veszíteni azon „szemétdombját”, amelyen azt hiszi, hogy uralkodik és a történelem homályába vész majd a nevét is elfeledve. Vagy úgy fog szerepelni a könyvekben, mint aki kivéreztetett egy hajdan virágzó civilizációt. Lehet ez az a vezető, aki állami pénzen épít mecseteket, vagy az, aki fasisztoid módon próbálkozik. A vége mindkettőnek ugyan az lesz, mert egyik sem megoldás.

A keresztény-zsidó kultúrkörből adódóan ahonnan jövök, a szüleim mindig azt tanítottak, hogy mielőtt valahova utazok, olvassak előtte róla. Nézzem meg az alapvető kulturális, vallási és törvénykezési szabályokat, azokat tartsam tiszteletben, mert vendég vagyok! Akkor is ezt mondták a szüleim, amikor tizennégy évesen a 90-es években Németországba mentem gimnáziumi tanulmányokat folytatni egyedül. Kellett is ez, pedig csak ide mentem a szomszédba, ugyanazon kultúrkörbe!

Hogyan is várhatnánk el ezt egy afgán vagy szomáliai embertől, akiknél több tíz éve nincs oktatás, csak kazettáról vagy CD-ről hallgatja a félremagyarázott és hazugságokkal megtűzdelt Koránt a fanatikusok saját értelmezésében? Nem kell elvárni tőlük, segíteni kell őket, de nem itt, hanem az otthonukban. Most!

Én, mint európai egyszerű gondolkodó ember csak reménykedni tudok abban, hogy bölcs vezéreink belátják hibáikat és félretéve minden problémájukat egymással elindulnak a megoldás ösvényén, hogy civilizációnk fent maradhasson.

Isten segítse őket a megvilágosodásban és adjon nekik útmutatást!

Piszkos Fred a hívő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s