Hillary vs Trump

Ma Hunter S. Thompsom nyomába lépve írok az ez évi novemberi amerikai elnöválasztást megelőző első vitáról. A különbség annyi, hogy én nem ittam és kábítószereztem, mint Hunter úgy általában igen. Viszont az intelligens újságíró zseniális volt abban, hogy még a félinformációkból, és a nem túl fényes állapotából fakadóan is, egész jó cikkeket írt! Amúgy ezzel létre hozva a gonzó újságírást, amit az index.hu vagy a többi hasonló portál próbál csinálni, Hunter kislábujjához sem felérve. Még szerencse, hogy én nem vagyok újságíró…

Szóval, a vitát nézve, már közbe is furcsa érzések fogtak el. Hogy miért? Mert már jó párat végignéztem belőlük, de ilyen mímelt, előre legyártott forgatókönyvű feelinget egyiknél sem vettem észre. Körülbelül már tíz perc után azt éremzet, hogy mint ha valami egyetemi színjátszókör főpróbáját nézném, ahol a “dühöngő gonosz farkas” elfelejtette a szerepének az esszenciáját, így a szövegén is improvizatív módon kellett változtatnia, és erőtlen kis borjúvá változott vissza, ellent mondva az evolúció fejlődéstanának. A “megöregedett Piroska” pedig erősen megkopott fényecskéjével, a jól megtanult panelszövegeit nyomta, mint annó joviális nagymamája – ha beszélt volna -, aki viszont nem akart soha sem az USA elnöke lenni (legalább is a mesében emlékeim szerint a nagyi nem politizált).

Elég furcsa volt!

Imádom a konteókat, ami azt illeti, mert jókat tudok röhögni rajtuk, főleg ha a megfelelő ember adja elő, mint az általam tényleg nagyra becsült TIBORU.

Ebből következően megpróbáltam ilyen formán is vizsgálni a két ember viszonyát, és a következőkre jutottam (ezeket a tényeket ők sem tagadták soha):

  • A Clinton és Trump család régi és mélyen gyökerező jó barátságot ápol egymással;
  • Trump komoly pénzekkel támogadta Bill kampányait annó, sőt Hillary-t is pénzelte, amikor Obama ellen indult az elnökjelöltségért;
  • Trump és Clinton lányai nagyon jó barátnők (mondjuk itt meg kell, hogy jegyezzem, hogy Irina Putyin lányával is erősen barátkozik);
  • Trump nagy többségében mindig a demokrata jelöltet támogatta, legfőképpen, ha az elnöki posztról volt szó.

Ha ezeket a tényeket eddig figyelmen kívül hagytuk, akkor azt nem hiába tettük, mert nem voltak tényleg relevánsak eddig. Viszont a vita után belémcsapott a konteó gyönyöre, és elkezdtem összeesküvéseket látni. Mint például, mi van ha ezek lezsírozták előre ezt az egészet? Mi van, ha ezen kívül arra megy ki a játék, hogy a Republikánus Pártot egy jó időre kicsinálják? Ezek ketten és az őket támogatók képesek lennének ennek az óriási projektnek a megvalósítására?

Egy biztos, méghozzá az, hogy a Trump jelenség miatt a Republikánusok igazi mélypontra kerültek a saját szövetségi rendszerükben (Tea Party és a haladó szelleműek háborúja soha sem volt ilyen durva, lásd: volt és jelenlegi republikánus vezetők fognak Clintonra átszavazni, pl.: az öreg Bush), és emiatt jó eséllyel fogják elbukni a szenátust és a képviselőházat, amiket most uralnak.

Nagyjából ennyire keltett bennem rossz érzéseket ez a vita, és tett még érdektelenebbé, az amúgy Európa számára is nagy tétet jelentő választás első komoly megmozdulása.

Remélem a második jobb lesz!!!

Dirty Fred a hitetlen

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s