A kép kattintásra teljes méretben megnyílik…
Régi hangulat…
2012. 02. 23.
Villámvélemény: nyugdíjaskedvezmény
2012. 02. 22.
A reggeli utazás díját a jövőben megfizettetnék a nyugdíjasokkal is áll a VEKE (a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület) legutóbb közzétett tervezete szerint. Persze az egész csak az e-jegy és bérletrendszer bevezetésével párhuzamosan jelentene változást – úgyhogy még várhatunk rá eleget – de gondoljon most rólam bárki bármit, én bizony egyetértek a kezdeményezéssel.
Az ok magától értetődő. A reggeli járatok túlzsúfoltak, és a rengeteg munkába és iskolába induló között az idősebbek – azok egy hányadának tisztelete ellenére is – csak láb alatt vannak. Persze lehet mondani, hogy mondanám-e ezt a nagyszüleimről, meg hogy érzéketlen vagyok (stb.), de én a nagyszüleimnek sem hagyom, hogy reggel buszozzanak. Egyrészt ráérnek, ez a nyugdíjas lét egyik lényege, másrészt a reggeli tömeg rengeteg veszélyt rejt magában. Itt nem feltétlen a tolvajokra, vagy valami effélére gondolok, sokkal inkább a tülekedésre, amihez egy idősebb ember nehezen alkalmazkodik. Az ok ami miatt én nem engedem a saját nagyszüleimnek (mármint az egyik ágon – a másik ugyebár vidéken él), hogy nem akarom hogy bajuk essen. Nagyanyám 78 éves, csontritkulásos, vérzékeny, ráadásul porckorongsérve van. Ha egyszer leesik a buszról – mert tegyük fel lelöki a tömeg leszálláskor - valószínűleg sosem száll újra buszra, ami nem csak egy döntés lesz számára, sokkal inkább kényszer – és az sem miattam.
A kép kattintásra teljes méretben megnyílik…
Villámvélemény: ingyenreklám
2012. 02. 21.
Sokan gondolják, hogy ami ingyen van az csak jó lehet. Bár ez számos esetben egyszerűen nem igaz, sokan mégis hajlandók pár ingyenes cuccért – pontosabban a reményért, hogy ingyen jutnak hozzá valamihez – bármit odaadni. Elég paradox nem?
Most hogy túl vagyunk minden nyálas ünnepen, ismét felélénkültek a DM listákkal (is) üzletelő cégek, akik nagyon kicsi befektetéssel nagyot szakítanak az idiótákon. Ugyanis a látszat ellenére ezen cégek nem merő jófejségből, vagy meleg baráti szeretetből ajánlanak fel nyereményeket a lájkolók számára, hanem üzleti érdekből.
De senki sem gondol ebbe bele, és sorra osztják meg a képeket, melyekért ingyen utazást, koncertjegyet, egy raklapnyi energiaitalt, vagy iPhone 4-et remélnek. Persze már abból is számíthatna mindenki az esélytelenségre, hogy 3 telefont, meg öt koncertjegyet lehet nyerni egy tízmilliós országban, ahol mintegy 2,6 millió fiatal veti rá magát – megjegyzem: gondolkodás nélkül – az ilyen ajánlatokra.
A kép kattintásra teljes felbontásban megnyílik…
Villámvélemény: felesleges bizalom
2012. 02. 20.
Furcsa és végtelenül mocsok emberek vannak a világban – nem mintha ez meglepetés lenne, csak megjegyeztem. Ezen szemetek egyik típusa az albérletet kínálók között bújik meg, gyanútlan diákokra vagy kispénzű dolgozókra esetleg családokra vadászva, akik már eleve ki vannak téve az anyagiaknak – nyilván ezért nem tudnak maguknak saját lakást venni. És az még egy dolog, hogy az albérleti díjak pofátlanul magasak, de sok esetben még a járulékos költségeket is a bérlők fizetik meg. Azért már ez az aljasság egy elég mély szintje, de van még lejjebb, főleg ha azokkal baszunk ki, akik amúgy is tőlünk függnek.
Az elmúlt egy-másfél év alatt számos volt csoporttársam albérletébe törtek be, fogalmazzunk így: “érdekes” körülmények között. A rablások gyakoribbak lettek, amíg egyetemre jártam négy-öt betörésről tudtam – úgy hogy majdnem minden nap találkoztam a többiekkel – most egy év alatt már a tizen-valahanyadiknál tartunk.
Példának a legutóbbi esetet hoznám, amikor a négy különböző albérlő által lakott bérleménybe – melyben január 3., az új félév kezdete óta gyakorlatilag végig volt legalább egy ember “véletlenül” pont az első olyan estén törtek be, amikor senki sem tartózkodott ott. Az utolsó távozó pont az én egykor egyetemi csoporttársam, Csabi volt, aki péntek este hat körül hagyta ott a lakást – hazautazás céljából. A betörést a főbérlő jelentette szombaton reggel, aki nem különben “a biztonság kedvéért” mindig különösképp érdeklődő volt a lakás kihasználtságát illetően. Véletlenek márpedig vannak, ugye?
Úgy gondoltam, hogy ezen a héten fekete-fehér képeket fogok posztolni, remélem elnyeri a tetszéseteket…
A kép kattintásra nagyobb méretben megnyílik…
Alternatív nézőpont vasárnap reggelre…
2012. 02. 19.
A kép kattintásra nagyobb méretben megnyílik…
Villámvélemény: 44-es
2012. 02. 18.
Hát igen. Egy utazás sokszor felszínre hozhat régi rossz emlékeket új erőt adva az elégedetlenségnek és értetlenségnek. Megértem, hogy Budapest az ország közepe, meg nyugat felé nyitunk, de a keletet leszarni azért elég durva.
Talán volt már róla szó, hogy a barátnőm Békés-megyéből származik, és most úgy alakult, hogy hozzájuk mentem “haza”, és így autóval ismét volt szerencsém megtapasztalni a 44-es út által nyújtott – természetesen nem jó értelemben vett – páratlan élményt. Az utat gondolom már ismerik akik jártak rajta azok, a többieknek csak annyit, hogy ez az út Kecskeméttől vezet Gyuláig, pontosabban a Gyula - Vărșand (RO) határátkelőhelyig. Ez az út egyben az ország egyik legfiatalabb elsőrendű főútja is egyben – 1990-ben minősítették át.
Ez már egy gyönyörű dolog, mármint hogy átminősítették másodrendű útról elsőrendűre, ez ugyanis nem jár beruházással, csak új osztályba lépett a régi infrastruktúra. Ez meg is látszik, ugyanis a majd’ 150 kilométer hosszú út egy rövid – kb. 11 kilométeres 2004-ben átadott – szakaszt kivéve végig 1 + 1 forgalmi sávos. Ez nem lenne baj, ha ezen az úton nem lenne nagymértékű teherforgalom, Szarvas, Békéscsaba és az országhatár irányába. Csakhogy van. Ennek megfelelően az út nyomvályús, előzni a nagy forgalom és a viszonylag gyakori kanyarok miatt elég nehéz – egy gyengébb képességű, vagy félősebb sofőrnek eleve lehetetlen – vállalkozás és erre az egészre rájön még a közútkezelő nemtörődömsége. Van annak is már vagy 4-5 éve hogy beharangozták: a 44-es főút kiemelt üzemeltetésű lesz, a táblákat itt-ott még lehet is látni, csak a hatást nem lehet érezni.
A kép kattintásra teljes felbontásban megnyílik…
Legutóbbi hozzászólások